A 21 Kutatóközpont 2023 februárjában készítette el Média-iránytűjét. Az iránytű két szempont alapján helyezi el a tíz kiválasztott médiumot: megbízhatóság és pártosság. A médiumokat olvasottságuk alapján választottuk ki úgy, hogy lefedjük velük a kormánypárti és kormánnyal kritikus platformokat is. A médiumokat felületükön megjelent cikkeik alapján (médiumonként 50 cikk) pontoztuk két dimenzióban, összesen tíz szempont szerint, melyek felével a minőséget, felével pedig a pártosságot mértük. Ezeket a szempontokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Dimenzió	Szempont	Szempont rövid leírása
Minőség	Hivatkozások	A cikkben szereplő állítások lehivatkozása pontos forrásmegjelöléssel és/vagy kattintható linkekkel
	„Clickbait”-szerű cím és lead-tartalmak	A cím/lead és a cikk tartalma közötti kapcsolat megléte vagy meg nem léte; cím/lead mennyire félrevezető, vagy nagyolja el a cikk lényegét.
	Téma bemutatásának alapossága	Mennyire bontja ki a cikk az adott cikkhez szükséges háttérinformációkat és mennyire alaposan helyezi kontextusba a cikket az újságíró
	Szerző megnevezése	Beazonosítható-e a cikk szerzője teljes név, vagy legalább monogram alapján
	Alátámasztás nélküli, szubjektív vélemények, szenzációhajhász/túlzó stílus	Újságíró által megfogalmazott szubjektív vélemények; túlzott, szenzációhajhász jelzők használata, azok gyakorisága a cikkekben. (pl: „brutális árdrágulás jöhet”)
Pártosság	Ad hominem támadások	Közéleti szereplők személyét, karakterét érő támadások, adott esetben konkrét jelzőkkel tálalva (pl. „az ismét hazugságon kapott XY szerint…”)
	Témaválasztás	A kormánynak, vagy a kormánnyal szembeni kritikus szereplőknek (ellenzék, kormánnyal szembehelyezkedő civilek, külföldi kritikusok stb.) kedvez-e az adott téma megjelenítése, kontextualizálása a cikkben
	Audiovizuális tartalmak	Pozitív, vagy negatív hangulatú képek és videótartalmak megjelenítése a cikkben egy adott közéleti szereplőről (pl. politikusok szerencsétlen pillanatban elkapott képeinek megjelenítése)
	Szubjektív vélemények megfogalmazása	Az első dimenzió 5. változójának iránya: kormányzati, vagy kormányhoz közelálló szereplőről, vagy kormánykritikus szereplőről fogalmaz meg pozitív, vagy negatív véleményt.
	Szereplők megszólaltatása	Mennyire biztosít lehetőséget arra, hogy minden érintett szereplő megszólaljon. Például ha egy adott közszereplő kritikát fogalmaz meg egy másikkal szemben, kitér-e a cikk az utóbbi szereplő állásfoglalására.

Az iránytű módszertanáról bővebben itt olvashat.

A médiumokra állított kurzorral megjelenítheti azok pontos pontszámait (mind az összesített pontszámot, mind az egyes változókra adott értékeket), illetve láthatja a hozzájuk tartozó cikkek koordináta-rendszerben elhelyezett értékeléseit, melyek színes pontokként jelennek meg.

Az iránytű vízszintes tengelye a pártosságot mutatja, bal oldali végpontja jelenti az abszolút kormánypártiságot: ha itt szerepelne egy médium, akkor az ott megjelent cikkek minden tekintetben a kormánypárt felé lennének elfogultak, témaválasztásukban, karaktertámadásaikban, szubjektív véleményeikben, szereplők megszólaltatásában és képi vagy videós anyagaikban is. Az ettől való elmozdulás jobb irányba azt jelenti, hogy nem mindegyik tényezőben volt kormánypárti a médium, vagy egyes tényezők nem jelentek meg a cikkeikben (például karaktertámadás). A vízszintes tengely másik végpontja a teljes kormánykritikus jelleget jelzi.

A függőleges tengely a minőséget jelöli, ennek legalsó pontja egy olyan médiumot jelentene, amelynek összes cikke hivatkozások és szerző nélküli, kattintásvadász címmel és szenzációhajhász tartalmakkal lennének tálalva, a témákat egyáltalán nem járnák körül, és hemzsegnének bennük az újságírók által megfogalmazott szubjektív, alá nem támasztott vélemények.

Fontos tehát kiemelni, hogy ezen a minőségi tengelyen nem a középső pont az ideális, hanem a legfelső: minden ettől lefelé való elmozdulás minőségbeli hiányosságokra utal. A skála legfelső pontjára (+2) úgy érdemes tehát tekinteni, mint egy fajta szakmai standardra, ami a minőségi újságírásnak alapfeltétele. A 0 érték tehát nem egy “közepes színvonalú” médiumot jelöl, hanem inkább egy kifejezetten alacsony szinvonalút, amelynek több szempontból is súlyos elmaradásai vannak ettől a minőségi standardtól.

Összefoglalva tehát, amennyiben az olvasó számára az ideális médium a maximális minőséget és a lehető legalacsonyabb mértékű pártosságot (azaz a kormánypárti és a kormánypárti tartalmak közötti lehető legnagyobb egyensúlyt) jelenti, úgy az ideális pont az iránytűn a 0;2, azaz a vízszintes tengely közepén és a függőleges tengely maximumán való elhelyezkedés. Egy másik lehetséges értelmezés szerint azonban a sajtó mindenkori feladata a hatalom birtokosainak ellenőrzése és kritikája, ezért ebből az aspektusból közelítve az ideális pont a koordináta-rendszer jobb felső sarka (kifogástalan minőség, éles kormánykritika). Végsősoron annak eldöntése, hogy mi az “ideális” sajtótermék se nem a mi feladatunk, se nem adható rá igazán egzakt válasz. Elemzésünk inkább leíró, mintsem normatív jellegű.

Ezzel együtt az iránytű alapján kijelenthető, hogy a kormánykritikus sajtó jellemzően magasabb minőséget képvisel, mint a kormányközeli. A minőségi tengelyen “győztesnek” hirdethető ki a Telex a maga 1,6-os átlagpontjával. A leginkább kormánypártinak tekinthető platform (a nagyok közül) az Origó és a Ripost, a leginkább kormánykritikus pedig a 444. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kormánykritikus sajtóra pontatlan a széles körben elterjedt “ellenzéki sajtó” kifejezés, hiszen a kormánykritikus újságírás nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy adott médium a (pártpolitikai) ellenzékkel szemben ne lehetne ugyanolyan kritikus. Hiába látható tehát az iránytű mindkét oldalán közel ugyanannyi médium, ez pártpolitikai értelemben nem jelent kiegyensúlyozottságot. Ezen túl az is megállapítható, hogy a kormányközeli sajtó a pártosság-skálán távolabb áll a középértéktől, mint a kormánykritikus sajtó. Vagyis a kormányközeli sajtó általában elfogultabb tartalmakkal jelentkezik a kormány irányába, míg a kormánykritikus sajtó inkább törekszik a kiegyensúlyozottságra, mint a feltétel nélküli kritikára. Végezetül elemzésünkben jól látható az Index “átállítása”: míg a 2020-as tulajdonos- és szerkesztőség-váltás előtt a kormánykritikus sajtó egyik élharcosa volt, addig a mostani értékeivel inkább enyhe kormánypárti hangnemet képvisel, mindezt persze lényegesen magasabb minőségben, mint kormánypárti társai.